Mély fájdalommal és az életműve előtti végtelen tisztelettel búcsúzik a világ Edith Eva Egertől, aki 96 éves korában, szerettei körében távozott az élők sorából. A magyar származású pszichológus, akit az egész világon csak „A döntés” című sikerkönyv szerzőjeként és a remény hírnökeként ismertek, olyan örökséget hagyott hátra, amely generációk számára jelent gyógyírt a lelki sebekre. A hírt családja erősítette meg, kiemelve, hogy a törékeny testű, de acélos akaratú asszony utolsó pillanatáig hitt az élet szépségében és az emberi lélek legyőzhetetlenségében.
Edith Eva Eger élete maga volt a megelevenedett történelem és a legmélyebb emberi dráma. Kassán született, és balett-táncosnak készült, ám a történelem vihara és a holokauszt borzalmai derékba törték fiatal álmait. Alig volt tizenhat éves, amikor családjával együtt Auschwitzba deportálták. Ott, a pokol kapujában kellett végignéznie édesanyja halálát, és ugyanazon a napon kényszerítették arra, hogy a hírhedt náci orvos, Josef Mengele előtt táncoljon az életéért. Ez a pillanat – a „tánc a halállal” – vált későbbi tanításainak alapkövévé: rájött, hogy bár a testét börtönbe zárhatják, a belső szabadságát és a gondolatait senki sem veheti el tőle.
A felszabadulás után az Egyesült Államokba emigrált, ahol családot alapított, majd negyvenes éveiben pszichológusi diplomát szerzett. Egész hátralévő életét a traumák feldolgozásának és mások segítésének szentelte. Nem csupán elméleteket gyártott, hanem saját, húsbavágó tapasztalatait osztotta meg: azt tanította, hogy nem az a lényeg, mi történik velünk, hanem az, hogyan döntünk a válaszreakciónkról. „A döntés” és „Az ajándék” című kötetei világszerte bestseller listák élére kerültek, és olyan hírességek is a példaképüknek tekintették, mint Oprah Winfrey. Edith Eva Eger nem áldozatként, hanem túlélőként és tanítóként élt, aki bebizonyította, hogy a legsötétebb sötétségből is van kiút, ha merünk választani a remény és a szeretet mellett.
Utolsó éveiben is aktív maradt, előadásokat tartott és fiatalokat mentorált, mindig azt hangsúlyozva, hogy a múlt nem börtön, hanem iskola. Halálával a kortárs pszichológia egyik legfényesebb csillaga hunyt ki, de szavai, az a kedves, magyaros akcentussal kiejtett bátorítás, és a szemeiben rejlő végtelen bölcsesség örökké velünk marad. Ahogy ő mondaná: a szabadság belülről fakad, és ő most már valóban szabadon szárnyal, hátrahagyva nekünk a kulcsot a saját belső börtöneinkhez.
