Egészen döbbenetes és mélyen megrázó interjúban nyitotta meg a lelkét a hetvennyolcadik születésnapját ünneplő legendás színművész, Gálvölgyi János. A nemzet kedvence, a Kossuth-díjas parodista és színészóriás a jeles alkalom kapcsán beszélt a múló időről, a jövőről, ám a legváratlanabb pillanatban olyasmit mondott ki, ami azonnal alapjaiban rázta meg a hazai színházi világot és a teljes kulturális közéletet. Kendőzetlen őszinteséggel tért ki ugyanis a kiváló kollégája, Nagy Ervin sorsára, akinek radikális lépése és kényszerű távolmaradása mély nyomot hagyott a művészvilágban.
Gálvölgyi János elmondta, hogy mérhetetlenül sajnálja azt a kialakult és tarthatatlan helyzetet, hogy az általa oly nagyra tartott és tisztelt kollégája legalább négy évig egyetlen színpadra sem fog lépni. Az ünnepelt szerint Nagy Ervin egészen kiváló, rendkívüli színész, akiben ő maga maximálisan megbízik. Pontosan tudja, hogy a kollégája tisztában van azzal, milyen elképesztő nehézségekkel küzdenek ma a színházak, különösen a független társulatok a mindennapokban. Gálvölgyi határozott véleménye szerint a színészszakmát egyszerűen nem lehet a végtelenségig gyűlöletben tartani, vagy mesterségesen egymás ellen fordítani. Kifejezte szilárd hitét, hogy a dolgok végül jó irányba fognak fordulni, és valóban olyan szakemberek kapnak majd vezető szerepet a művészvilágban, akik értenek hozzá és megérdemlik azt, nem pedig bólogató pártkatonák.
A hetvennyolcadik életévét betöltő művész a kerek évforduló ellenére is derűsen néz a holnapba, bár elismerte, hogy már sokkal óvatosabban tervezi a jövőt, mint korábban. Jó lenne még tíz év múlva is fogadni a születésnapi gratulációkat, de a lelke mélyén komor gondolatok is gyötrik. Kifejtette, hogy talán sok mindenre büszke lehet, legfőképpen a közönség szűnni nem akaró szeretetére, de olykor elfogja a félelem. Úgy érzi, ha egyszer elmegy, talán nem is fognak emlékezni rá, csak annyi marad meg a neve mellett, hogy sokat parodizált, és ő volt Simon bá a Csinibaba című filmben.
A szívmelengető emlékek között felelevenítette, hogy otthon a falát díszíti egy levél a világhírű Benny Hilltől, aki egyenesen Mesterének szólította őt egy üzenetben. Emellett elárulta azt is, hogy maga is rajongó típus, nagyon szereti Bödőcs Tibort és Pottyondi Edinát, akivel jó barátságot ápol. A születésnapi interjú végén azonban ismét a színházi szakma fájdalmas megosztottsága és a mély sebek kerültek előtérbe, rávilágítva arra, hogy a háttérben zajló csatározások még a legnagyobb legendák ünnepét is beárnyékolják.
