A magyar színházi és filmes világ egyik legfényesebb csillaga, Scherer Péter nemcsak páratlan tehetségével és felejthetetlen, fanyar humorával írta be magát a nézők szívébe, hanem azzal a mély, őszinte emberséggel is, ami minden megnyilvánulását jellemezte. A méltósággal viselt, hosszan tartó, súlyos betegség után nemrégiben elhunyt Jászai Mari-díjas színművész távozása pótolhatatlan űrt hagyott maga után a kultúrában, a pályatársak és a rajongók pedig azóta is megrendülten idézik fel életének legmeghatározóbb, legbensőségesebb pillanatait.
A zseniális színész egy korábban készült, megrendítően nyílt interjúban vallott élete legdrámaibb estéjéről, amely örökre megváltoztatta a prioritásait. Az ember hajlamos azt hinni, hogy egy ünnepelt művész számára a legnagyobb katarzist a színpadi sikerek, a vastaps és a szakmai elismerések jelentik, de ő rácáfolt erre a sztereotípiára. Elmesélte azt a felejthetetlen, feszültséggel teli estét, amikor egy hatalmas jelentőséggel bíró színházi bemutatón lépett színpadra, miközben a magánéletében a létező legnagyobb csoda zajlott.
Miközben a nézőtéren ült a feszült közönség, és a színpadról áradt a megszokott szakmai energia, a kulisszák mögött valami egészen megrendítő dolog történt. Scherer Péter a premier kellős közepén, a színpadi jelenetei közötti feszült várakozásban, a színházi öltöző magányában kapta meg a telefont, amelyre napok óta várt. Ekkor közölték vele a hírt, amelyre semmilyen színpadi siker nem készíthette fel: megszületett a kislánya.
A hír hallatán a kemény és profi színművész azonnal összeomlott a boldogságtól, a gátak teljesen átszakadtak nála, és képtelen volt visszatartani az érzelmeit. Saját bevallása szerint egyszerűen elkezdett megállíthatatlanul zokogni a jelmezek között, miközben odakint zajlott tovább az előadás. Az az elementáris érzelmi vihar, ami ekkor átjárta, semmihez sem volt fogható, amit korábban a deszkákon tapasztalt.
A művész nyers őszinteséggel ismerte be, hogy abban a szent pillanatban minden szakmai ambíció, a karrier és a színház varázsa azonnal a háttérbe szorult. Kijelentette, hogy földi létezésének és életének egyértelműen legmeghatározóbb, legnagyobb és legszebb élménye nem a színházi siker, nem a közönség szűnni nem akaró ünneplése volt, hanem a családja és a gyermeke érkezése. Ez az intim, tiszta vallomás most, a halála után még inkább szívbemarkolóan mutatja meg, milyen hatalmas szívű ember és odaadó apa volt a kulisszák mögött.
