A magyar sporttársadalom megrendülten és mély fájdalommal fogadta a hírt, amely szerint május 27-én, életének hetvenkettedik évében tragikus hirtelenséggel távozott az élők sorából Száraz László. A hazai súlyemelés egyik legkiemelkedőbb, korszakos egyénisége hagyott itt minket teljesen váratlanul, pótolhatatlan űrt hagyva maga után. A megdöbbentő és szomorú gyászhírt a hazai sportági szövetség tette közzé hivatalos gyászjelentésében, megerősítve a súlyos veszteség tényét, amely az egész országot és a sportkedvelőket mélyen megrázta.
Száraz László neve egyet jelentett a kitartással, az elszántsággal és a hihetetlen fizikai, valamint lelki erővel. A nagykállói születésű sportember már fiatalon elkötelezte magát a nehéz atlétika és a súlyok világa mellett. Legjelentősebb hazai és nemzetközi sikereit, amelyek örökre beírták nevét a magyar sporttörténelem aranyoldalaira, tiszaújvárosi versenyzőként, a könnyűsúlyúak mezőnyében érte el. Karrierje során számtalan alkalommal bizonyította, hogy a legmagasabb szinten is képes a csúcsra törni, és az országos bajnoki győzelme is csak egy állomása volt annak a csodálatos útnak, amelyet bejárt.
Pályafutásának legkiemelkedőbb nemzetközi sikerét az Amerikai Egyesült Államokban, Gettysburgben érte el még 1978-ban. Ezen a felejthetetlen világbajnokságon a 60 kilogrammosok rendkívül erős és szoros mezőnyében, szakításban végzett az előkelő második helyen, megszerezve ezzel a világbajnoki ezüstérmet. Ugyanebben a rendkívül sikeres esztendőben, 1978-ban a Havírovban megrendezett Európa-bajnokságon is elkápráztatta a világot, ahol nemcsak szakításban, hanem összetettben is felállhatott a dobogó második fokára. A sikerszéria itt még nem ért véget, hiszen a következő évben, 1979-ben Várnában újabb Európa-bajnoki ezüstéremmel gazdagította gyűjteményét, ott lökésben bizonyult a kontinens egyik legjobbjának.
A nehéz tárcsák világa és a pódium elhagyása után sem szakadt el imádott sportágától. Miután befejezte aktív versenysportolói pályafutását, szakértelmével és segítőkészségével továbbra is a magyar sikerekért dolgozott. Az 1988-as szöuli nyári olimpián a magyar súlyemelő-válogatott hivatalos masszőreként tevékenykedett, minden erejével és tudásával támogatva a magyar olimpikonokat a küzdelmek során. Később, hosszú éveken keresztül a Tiszaújvárosi Sport Club szakosztályvezetőjeként kamatoztatta tapasztalatait, ahol fiatal tehetségek nevelését és a helyi sportélet fellendítését tűzte ki célul.
Tiszaújváros városa sosem feledte el mindazt, amit a közösségért és a helyi sportért tett. Több évtizedes, kimagasló és áldozatos szakmai munkájának elismeréseként a település a legrangosabb helyi kitüntetéssel, a Pro Urbe Életműdíjjal jutalmazta őt. Száraz László emlékét és munkásságát örökké megőrzi a magyar súlyemelő család és mindazok, akik ismerhették őt. A végső búcsúztatására és temetésére csütörtökön délután 15 órától kerül sor Sajószögeden, a Tiszaújváros Városi Köztemetőben, ahol a család, a barátok, a tisztelők és a sporttársak végső búcsút vehetnek a felejthetetlen bajnoktól.
