Fájdalmas, fojtogató csend telepedett a hazai teátrumok falaira, és a függönyök most a legmélyebb tiszteletadás jeléül gördültek le végleg. Pótolhatatlan veszteség érte a magyar kulturális életet és a színművészetet, ugyanis életének nyolcvanegyedik évében örökre lehunyta szemét Bolya Éva, a Miskolci Nemzeti Színház közkedvelt, mélyen tisztelt és ikonikus színművésznője. A tragikus és szomorú hírt maga a teátrum vezetősége osztotta meg a gyászoló nyilvánossággal a hivatalos közösségi felületén, ahol a megrendült kollégák, barátok és a hűséges színházbáró közönség tagjai együtt, könnyeikkel küszködve emlékeznek a művésznő felejthetetlen alakjára és gazdag szellemi örökségére.
A teátrum által közzétett mélyen megindító és szívbemarkoló megemlékezésből pontosan kirajzolódik egy rendkívül gazdag, elhivatott és sikeres életút minden egyes fontosabb mérföldköve. Bolya Éva még a múlt század derekán, 1945-ben látta meg a napvilágot, és már egészen fiatalon, szinte gyermekként eljegyezte magát a színpad varázslatos és semmivel sem összehasonlítható világával. A tehetsége szinte azonnal utat tört magának: pályafutását a kecskeméti Katona József Színház deszkáin kezdte meg, ahol a szakma és a közönség is azonnal felfigyelt kivételes kisugárzására és drámai erejére. Ezt követően a békéscsabai Jókai Színház társulatát erősítette, majd a művészi útja a főváros felé vezetett, ahol a Budapesti Gyermekszínház előadásaiban nyújtott emlékezetes alakításokat. Később a Bartók Gyermekszínház színpadán is tündökölt, ahol generációk nőttek fel az általa életre keltett karaktereken és mesebeli hősökön.
A sors és a színházi elhivatottság azonban 1978-ban végleg Miskolcra, a történelmi múltú teátrumhoz szólította. Ettől a sorsfordító évtől kezdve Bolya Éva neve és lénye teljesen összeforrt a Miskolci Nemzeti Színházzal. A helyi teátrum falai között töltött hosszú és rendkívül termékeny évtizedek alatt szinte nem volt olyan műfaj vagy drámai karakter, amelyben ne mutatta volna meg zsenialitását. A közönség imádta őt, a kollégái pedig a szakma igazi tartópilléreként tekintettek rá. Olyan monumentális és klasszikus darabokban nyújtott teljesen egyedülálló, katartikus alakítást, mint Shakespeare örök érvényű drámája, a Lear király, vagy éppen az átütő erejű és megrázó Élektra. A musicalek világa sem állt távol tőle, a legendás Hegedűs a háztetőn című előadásban is felejthetetlen pillanatokat szerzett a nézőknek, de a könnyedebb, szórakoztatóbb műfajokban, például a Tokaji aszú című darabban is megcsillantotta utánozhatatlan humorát és játékosságát.
A színház most kiadott gyászjelentésében és a kollégák visszaemlékezéseiben nemcsak a fegyelmezett, profi és zseniális művészt siratják, hanem azt a végtelenül melegszívű, tiszta lelkű és mindig mosolygós embert is, aki jelenlétével évtizedeken át beragyogta a színházi büfét és a kulisszák mögötti rideg folyosókat. Bolya Éva távozásával egy igazi legenda, a miskolci színjátszás aranykorának egy darabja távozott az élők sorából, akinek emléke mindörökké ott él majd a színház deszkáiban és a hálás nézők emlékezetében.
