Vannak sebek, amelyeket az idő múlása sem képes begyógyítani, és vannak napok, amikor a hiány szinte fojtogatóbb, mint az év bármely más szakaszában. Dudás Miki édesanyja számára a mai dátum nem csupán egy szám a naptárban, hanem egy fájdalmas emlékeztető mindarra, amit a sors kegyetlenül elvett tőle. Ma, április közepén kellene ünnepelniük, tortát vágniuk és nevetniük, hiszen a népszerű sportoló most töltené be a harmincötödik életévét. Ehelyett azonban csak a néma csend és a mécsesek imbolygó lángja maradt a családnak.
Az édesanya megtörten, könnyeivel küszködve vallott arról a végtelen űrről, amit fia elvesztése hagyott maga után. Aki ismerte Mikit, tudja, hogy mekkora életigenlés és energia lakozott benne, így még felfoghatatlanabb, hogy a születésnapi gratulációk helyett ma csak a temető hideg kövei várják a szeretteit. Az anyai szív számára ez a nap egy valóságos érzelmi hullámvasút, ahol a múlt szép emlékei éles kontrasztban állnak a jelen kegyetlen valóságával. Nem tud belenyugodni, hogy a fia, akit annyira vártak, akinek minden sikerére büszkék voltak, már nincs többé közöttük.
A tragédia óta eltelt idő sem hozott megnyugvást, sőt, az ilyen jeles napokon a gyász csak még intenzívebben tör utat magának. Az édesanya elmesélte, hogy minden reggel úgy ébred, mintha csak egy rossz álom lenne az egész, de aztán ráeszmél, hogy a fia szobája üres marad, és soha többé nem hallhatja a hangját. A harmincötödik születésnap egy mérföldkő lett volna, egy kor, amikor az ember már beérik, talán családot alapít, és élvezi az élet gyümölcseit. Dudás Miki esetében azonban ezek az álmok mind örökre szertefoszlottak azon a végzetes napon.
A család próbál kapaszkodni egymásba, de az asztalnál maradt üres szék minden pillanatban emlékezteti őket a pótolhatatlan veszteségre. Az anya vallomása szerint a legnehezebb az a felismerés, hogy már nincsenek közös jövőbeli tervek, csak a múltba való révedés maradt. A közösségi oldalakon és a baráti körben is megemlékeztek a kerek évfordulóról, hiszen Miki mindenki szívében mély nyomot hagyott. Kedves szavakkal, régi fotókkal idézik fel alakját, de az édesanya számára ezek a gesztusok bár simogatják a lelkét, a fia hiányát nem pótolhatják. Ma a csend beszél a Dudás családban, egy olyan csend, amelyben benne van harminöt év minden szeretete és az örökké tartó búcsú fájdalma.
