Fehérvári Gábor Alfréd, akit az egész ország csak Freddie-ként zárt a szívébe, végre megtörte a csendet, és olyan elemi erővel tálalt ki a háttérben zajló folyamatokról, hogy abba beleremegtek a falak. Az énekes-műsorvezető kálváriája akkor kezdődött, amikor egy nyilvános közösségi média felületen kendőzetlen őszinteséggel mondta el véleményét Vitályos Eszter kormányszóvivő egyik megnyilvánulása kapcsán. A tisztelet hiányáról és az erkölcsi kérdésekről posztolt sorai után nem kellett sokat várni a feketelevesre: a köztévé vezetése villámgyorsan jelezte, hogy a választások előtti egyik legfontosabb SzerencseSzombat adásban már nem tartanak igényt a munkájára.
A háttérben zajló telefonbeszélgetések hangulata pattanásig feszült volt. Freddie felidézte azt a pillanatot, amikor a gyártásvezető sajnálkozva közölte vele a hírt: „felhívtak”. Ez a rövid, de annál baljóslatúbb szócska pontosan jelezte, hogy a döntés nem szakmai alapon, hanem valahol sokkal magasabb szinteken született meg. Az énekes azonban nem az a típus, aki némán tűri az igazságtalanságot. Kijelentette, hogy alkotmányos jogával élt, amikor állampolgárként véleményt formált, és mélységesen felháborítónak tartja, hogy egy komment miatt akarják ellehetetleníteni a munkáját.
Freddie hangsúlyozta, hogy soha nem volt hajlandó, és a jövőben sem lesz hajlandó kiszolgálni semmiféle propagandát. Szabadelvű emberként mindig is fontosnak tartotta, hogy ne kerüljön „pórázra”, ezért is döntött úgy korábban, hogy nem kéri az állományba vételét a közmédiánál. Úgy érzi, a művészetet és a zenét senki nem használhatja fel politikai célokra, és bár tisztában van vele, hogy őszinteségének ára van, emelt fővel viseli a következményeket. Azt is elárulta, hogy nem ez volt az első alkalom, amikor nemet mondott: több olyan eseményt is visszautasított már, amely nem fért össze az értékrendjével.
Az énekes szerint a közmédia tájékoztatási gyakorlata és az ott uralkodó kettős mérce tarthatatlan. Bár a botrány után végül visszatérhetett a képernyőre, a tüske mélyen megmaradt benne. Úgy véli, az „ordító bűnöknek”, amelyek az egyenlőtlen bánásmódból és a véleménynyilvánítás elfojtásából fakadnak, előbb-utóbb meglesznek a következményei. Freddie nem fél a jövőtől, sőt, kijelentette, hogy ha a szabadságának az az ára, hogy távoznia kell a képernyőről, akkor emelt fővel fogja becsukni maga mögött az ajtót.
