Rubint Réka, a fitneszvilág koronázatlan királynéja, aki évtizedek óta diktálja a tempót a magyar sportéletben, egy szokatlanul őszinte és érzelmes pillanatában engedett betekintést legbelsőbb félelmeibe és vágyaiba. A háromgyermekes édesanya, aki mindig is a kicsattanó energiájáról és megállíthatatlanságáról volt híres, most egy olyan oldalát mutatta meg, amit csak a legközelebbi szerettei ismerhetnek. Réka elárulta, hogy az évek múlásával egyre többször foglalkoztatja az idő múlása, és az a gondolat, hogy mennyi adatott még neki ebből a földi létből. „Remélem, a Jóisten ad nekem még időt” – suttogta el a vágyát, amely mögött egy hatalmas, anyai és nagymama-jelölti szív dobog.
A fitneszlady bevallotta, hogy a legnagyobb álma nem egy újabb szakmai siker vagy egy egzotikus utazás, hanem az, hogy megélhesse azt a pillanatot, amikor karjaiba veheti majdani unokáit. Réka számára a család mindig is a legszentebb kötelék volt, és bár gyermekei, Lara, Norbi és Zalán még fiatalok, ő már most készül a nagymamaszerepre. Elképzelt maga elé egy képet, ahol a kertben szaladgál a kicsikkel, tanítja őket az élet szeretetére, és ugyanazt az átütő energiát adja át nekik, amit a követőinek is nap mint nap. Ez a jövőkép az, ami hajtja előre, és amiért minden reggel hálát ad, ugyanakkor ott bujkál benne a szorongás is: vajon ott lesz-e minden fontos mérföldkőnél?
A vallomás mélységét fokozza, hogy Réka az elmúlt években több súlyos veszteséget is átélt, amelyek rádöbbentették az élet törékenységére. Édesanyja elvesztése és a családot ért megpróbáltatások után az egészség és a hosszú élet értéke felbecsülhetetlenné vált számára. Nem csupán a fizikai fittség megőrzése a célja már, hanem a mentális és lelki egyensúly, hogy méltósággal és vitalitással várhassa a következő generáció érkezését. Úgy érzi, még rengeteg dolga van a világban, és a tudás, amit felhalmozott, csak akkor ér igazán valamit, ha átadhatja a saját vérének.
Schobert Norbi felesége azt is elmondta, hogy a mindennapi hajtásban gyakran elfelejtjük megélni a pillanatot, de ő most tudatosan lassít, amikor a gyermekeire néz. Látja rajtuk a felnőtté válás jeleit, és ez egyszerre tölti el büszkeséggel és egyfajta édesbús szomorúsággal. Réka őszinte fohásza az időért nem csupán önmagáról szól, hanem arról a végtelen szeretetről, ami a családját összetartja. Bízik benne, hogy a sors kegyes lesz hozzá, és megadja neki azt a kegyelmi állapotot, hogy ne csak szemlélője, hanem aktív részese lehessen unokái életének, és láthassa, ahogy az általa elültetett értékek továbbvirágoznak bennük.
