A színházi világban ritkán születnek olyan pillanatok, amikor a premier után a nézőtéren megfagy a levegő, majd dübörgő, szűnni nem akaró vastaps töri meg a csendet. Örkény István halhatatlan remekműve, a Macskajáték legújabb színpadi adaptációja pontosan ezt a katartikus élményt hozta el a közönségnek. A darab egyik legnagyobb és leginkább várt szenzációja kétségkívül a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas Esztergályos Cecília volt, aki olyan elementáris erővel és mély, hús-bavágó drámaisággal formálta meg karakterét, amihez foghatót csak nagyon ritkán láthat a közönség. A bemutatót követő percekben a színfalak mögött az érzelmek gátat szakítottak, és a művésznő képtelen volt visszatartani a könnyeit a feszültség és a boldogság keveredésétől.
A próbafolyamat hetei elképesztő fizikai és mentális megterhelést jelentettek az egész társulat számára, de Esztergályos Cecília minden egyes napon olyan hihetetlen energiával és alázattal vetette bele magát a munkába, ami a fiatalabb kollégáit is valósággal lenyűgözte. Nem titok, hogy a próbák során akadtak feszült pillanatok és művészi viták is, hiszen egy ilyen súlyos, az emberi kapcsolatok legmélyebb bugyrait és az öregedés fájdalmas igazságait boncolgató műnél minden egyes mondatnak és mozdulatnak tűpontosnak kell lennie. Amikor a premier estéjén végre legördült a függöny, Cecília asszony nem bírta tovább: a színfalak mögötti folyosón zokogva borult a darab rendezőjének nyakába, és percekig meg sem tudott szólalni a meghatottságtól.
Úgy éreztem, mintha a lelkem egy darabját hagytam volna ott a deszkákon. Amikor vége lett, és meghallottam az első tapsvihart, egyszerűen kiszakadt belőlem minden elfojtott feszültség. Odamentem a rendezőhöz, átöleltem, és csak sírtam, mert pontosan tudtam és éreztem, hogy ez a szerep valami egészen mást, valami sokkal mélyebbet hozott ki belőlem, mint amit eddig bármikor megmutathattam magamból. Ez a darab nem pusztán egy színházi előadás, hanem egy tükör mindannyiunk számára az életről, a magányról és a megfakult, de el nem múló szerelmekről – vallotta be kimerülten, de sugárzó arccal a legendás színésznő, aki mögött rendkívül sűrű és nehéz időszak áll.
A Macskajáték bemutatója a szakma és a kritikusok szerint is az év egyik legfontosabb színházi eseménye lett, Esztergályos Cecília játéka pedig végleg bevonul a színháztörténetbe. A premier utáni zártkörű fogadáson a kollégák és a legközelebbi barátok egymás után köszöntötték a művésznőt, aki fáradhatatlanul, mindenkihez egy-egy kedves, közvetlen szót intézve fogadta a gratulációkat. A produkció sikere egyértelműen bizonyítja, hogy a valódi tehetség és a színpadi jelenlét az évek múlásával csak egyre nemesebbé és erőteljesebbé válik, a közönség pedig még nagyon hosszú ideig fog emlékezni erre a megismételhetetlen, könnyekkel teli estére.
