Egészen drámai és váratlan fordulatot vett a közkedvelt magyar színésznő élete, aki harminc évnyi sikeres, csillogó színpadi pályafutás után úgy döntött, hogy mindent maga mögött hagy. Nádasi Erika, akit a közönség számtalan emlékezetes színházi szerepből ismerhet, radikális döntést hozott: elhagyta a színpadot, és Ausztriába költözött, hogy egy teljesen más, fizikai munkára épülő világban próbálja ki magát. Ma már nem a rendezők instrukcióit követi a reflektorfényben, hanem egy konyha pultja mögött áll, ahol reggelente hatalmas mennyiségű hagymát pucol, húsokat készít elő, és zöldségeket aprít. A színésznő teljesen nyíltan és őszintén mesélt erről a hatalmas váltásról, az újrakezdés nehézségeiről és a kinti valóságról.
A váltás nem volt előzmény nélküli, hiszen a háttérben komoly elhatározás állt. Erika harminc éven át szolgálta a Thália szekerét, ebből huszonkét évet az egri Gárdonyi Géza Színház kötelékében töltött, ahol a társulat egyik meghatározó, stabil tagja volt. Az évek során azonban valami megváltozott benne. Elmondása szerint az utolsó időszakban már egyáltalán nem érezte jól magát a bőrében azon a pályán, amely korábban az élete értelmét jelentette. Amikor eljött a pillanat, hogy végleg besokallt, nem teketóriázott: fogta magát, felmondott, és kilépett a színház világából. Mivel mindig is imádott a konyhában tevékenykedni és főzni, kézenfekvőnek tűnt, hogy ezen a területen keresi a boldogulást. Elvégzett egy intenzív szakácsiskolát, megszerezte a hivatalos bizonyítványt, majd azonnal csomagolt, és meg sem állt Ausztriáig, ahol egy szálloda konyháján kapott munkát.
A kinti munkakörülmények és a mindennapok persze cseppet sem emlékeztetnek a színházi öltözők kényelmére. Erika reggel nyolctól délután kettőig kőkeményen dolgozik, majd egy rövidebb délutáni szünet után este hattól kilencig ismét a pult mögött áll. Elárulta, hogy az első két hét maga volt a fizikai pokol: a teste annyira nem volt hozzászokva a folyamatos, órákon át tartó feszített állómunkához, hogy a munkanapok végén szó szerint sírni tudott volna a fáradtságtól és a sajgó fájdalomtól. Ráadásul a nyelvi akadályok is nehezítették a helyzetét, hiszen a konyhai környezetben és a stresszes helyzetekben nem az iskolapadban tanult, finom német nyelvet beszélik, hanem a kőkemény osztrák dialektust, amit az elején szinte egyáltalán nem értett.
Ennek ellenére egyetlen pillanatra sem bánta meg, hogy meglépte ezt a hatalmas váltást. Bár a fizikai megterhelés óriási, lelkileg sokkal kiegyensúlyozottabbnak és szabadabbnak érzi magát, mint az utolsó színházi éveiben. Úgy véli, hogy a konyhán végzett munka után a feje teljesen tiszta marad, nincs rajta az a fajta mentális nyomás, ami a színészi léttel járt együtt. Nem hiányzik neki a színpad, sem a taps, és nem vágyik vissza a rivaldafénybe. Erika jelenleg köszöni szépen, nagyon jól van a bőrében Ausztriában, és büszke arra, hogy képes volt ötven felett is teljesen az alapoktól újrakezdeni az életét egy idegen országban.
