A pesti éjszaka egykori koronázatlan királynője, a férfiak szívét jégre tevő, franciás szépségű Mátrai Zsuzsa nemrégiben ünnepelte a 85. születésnapját. A díva, akinek lábai előtt hevert a főváros, akit a Moulin Rouge füstös, imperialista turistákkal teli világában és a Kamara Varieté csillogásában csodáltak, most teljesen őszintén mesélt a jelenéről, a múltról és azokról a titkokról, amelyeket évtizedek óta őriz. Bár a nagyközönség leginkább a Táncdalfesztiválok ünnepelt sztárjaként emlékszik rá, az énekesnő tiszta vizet öntött a pohárba: ő bizony a revü műfajában volt igazán otthon, nem pedig a táncdalok világában, mégis a televíziós versenyek hozták meg számára azt a mindent elsöprő, máig tartó ismertséget, amely hatvan év után sem kopott meg.
A művésznő felidézte az utolsó, monumentális nagy fellépését is, amely 1986. február 22-én zajlott a Pesti Vigadó falai között. Azon a felejthetetlen estén olyan legendákkal állt egy színpadon, mint Bessenyei Ferenc, Latabár Kálmán, Balázs Péter és Paudits Béla. Ennek már negyven éve. Az idő múlásával Zsuzsa fokozatosan és tudatosan vonult vissza a vakító rivaldafénytől. Ma egy naphegyi lakás megnyugtató, csendes magányában éli mindennapjait, ahol a könyvek, a televízió és a belső harmónia jelentik a menedéket. Saját bevallása szerint megtalálta azt a békés, boldog öregkort, amiről sokan csak álmodoznak, és esze ágában sincs a fotelben gubasztva keseregni.
Hihetetlen energiával és kirobbanó életörömmel mesélt a mindennapjairól. Elárulta, hogy a lábai szerencsére még tökéletesen viszik mindenhová, olyannyira, hogy sokszor nemhogy sétál, de konkrétan szalad az utcán. Úgy érzi magát, mintha még mindig csak a hatvanas éveit taposná, a 85-ös számmal pedig egyáltalán nem foglalkozik, csupán elfogadja, hogy az is hozzá tartozik. A jeles évfordulót hűséges barátai körében egy vidéki kúriában ünnepelte meg, ahol több napon át koccintottak a tiszteletére.
A családi hátteréről beszélve elmondta, hogy fia, Péter – aki Peter Horvath néven világhírű jazz-zongoristaként futott be hatalmas karriert és rendszeresen játszik nemzetközi sztárokkal – San Franciscóban él amerikai feleségével. Két unokája egyetlen szót sem beszél magyarul, de a távolság ellenére a fiával szinte naponta beszélnek telefonon. Péter hamarosan Budapestre érkezik a párjával, és egy elegáns, két fürdőszobás belvárosi lakást bérelnek majd, ahová tíz napra a művésznő is odaköltözik hozzájuk, hogy együtt élvezzék a közös pillanatokat. Zsuzsa szerint az élete kerek és teljes, semmiféle panaszra nincs oka.
A múltidézés során szóba került a Kádár-rendszer időszaka is, amikor Majláth Júlia egykori tanítványaként berobbant a köztudatba. Abban a zárt korszakban neki és első férjének valóságos csoda adatott meg: egy egész zenekarral együtt, hivatalos engedéllyel költözhettek ki a hanyatló Nyugatra. Tizenöt hónapon át éltek és dolgoztak külföldön, bejárták Finnországot, Svájcot és az NSZK legnagyobb városait. Zsuzsa szerint valójában ebben az időszakban tanulta meg a szakma igazi fogásait és a valódi éneklést.
A nosztalgia mellett azonban keményebb igazságok is felszínre kerültek. Az 1969-es Táncdalfesztiválon például kifejezetten gyenge dalt kapott, de az emlék így is szép maradt. Ugyanakkor nyíltan beszélt arról, hogy az egész fesztiválos rendszer egy óriási bunda volt, a szakmai zsűri már a verseny kezdete előtt pontosan tudta, kiket fognak kihozni győztesnek. A hihetetlen népszerűség, amit a hatvan évvel ezelőtti első fesztivál hozott, a mai napig kíséri: a Nagycsarnokban vásárolva a rajongók még most is megállítják, hogy kifejezzék szeretetüket. Az egyetlen fájdalma, hogy az egykori pályatársak közül már rengetegen eltávoztak az élők sorából, de a dalaik, köztük az Ördögből angyal lehetnél, örökké velünk maradnak. Az angyalok pedig láthatóan továbbra is vigyáznak a művésznőre.
