Felfoghatatlan tragédia rázta meg a magyar sporttársadalmat és a jégkorong szerelmeseit: életének hetvenedik évében, váratlanul elhunyt a sportág egyik legmeghatározóbb alakja, Bikar Péter. A legenda távozása nemcsak a székesfehérvári hokiéletben hagyott tátongó űrt, hanem az egész országban, hiszen személyisége és szakmai tudása generációk számára jelentett iránytűt. A hírt követő órákban a néma döbbenet vette át az uralmat a jégpályák környékén, ahol Pétert mindenki csak a sportág iránti alázata és végtelen embersége miatt tisztelt.
A tragédia után sorra szólaltak meg a legközelebbi harcostársak és barátok, akik még most sem akarják elhinni, hogy a mindig energikus és életerős sportember nincs többé. Egyik közvetlen kollégája, aki évtizedek óta mellette állt a palánk mentén, megrendülten idézte fel az utolsó beszélgetéseiket. Elmondása szerint Péterben még az utolsó napokban is ott lobogott az a tűz, ami egykor a válogatott meccseken a jégre vitte. Bár a kora már pihenésre intette volna, ő nem tudott elszakadni a hoki világától; a szemei még mindig felcsillantak, ha egy-egy fiatal tehetségről vagy a kedvenc csapata következő mérkőzéséről esett szó.
A barátok vallomásaiból felsejlik egy olyan ember portréja, aki soha nem a reflektorfényt kereste, hanem a csendes munkát és a közösség építését. Bikar Péter az utolsó óráiban sem panaszkodott, méltósággal és a rá jellemző nyugalommal viselte a mindennapok terheit. Sokan úgy emlékeznek rá, mint aki a legnehezebb pillanatokban is tudott egy bátorító szót mondani, és akinek a jelenléte biztonságot adott mindenkinek az öltözőben és a lelátókon egyaránt. Halála éppen ezért érte ennyire váratlanul a környezetét, hiszen semmi nem utalt arra, hogy a sors ilyen hirtelen ragadja el közülünk.
Míg a szakma a nagyszerű játékost és az elhivatott szakembert gyászolja, a család és a barátok a pótolhatatlan társat és barátot siratják. A székesfehérvári jégcsarnok környékén már megjelentek az első mécsesek, a szurkolók néma főhajtással emlékeznek a jégkorong ikonjára. Bikar Péter emléke azonban nemcsak a statisztikákban él tovább, hanem minden egyes korongcsattanásban és minden fiatal játékos mozdulatában, akit ő inspirált. A sporttársak most egy emberként vallják: a magyar hoki egén egy fényes csillag aludt ki, de az általa hagyott örökség örökre velünk marad a jégen.
