Szívszorító és egyben végtelenül dühítő látvány fogadja mindazokat, akik le szeretnék róni kegyeletüket a magyar filmművészet egyik legmeghatározóbb alakja, Szilágyi István sírjánál. Az ország Lópici Gáspárja, akit generációk szerettek meg a Keménykalap és krumpliorr felejthetetlen karaktereként, ma egy olyan elhanyagolt hant alatt nyugszik, amely méltatlan az életművéhez és ahhoz a szeretethez, amellyel a közönség övezte őt. Aki ma kilátogat a temetőbe, nem egy gondozott síremléket lát, hanem a teljes elmúlást és az elfeledettséget: a gaz és a burjánzó növényzet lassan teljesen benövi a sírt, a fakereszt pedig, amelyre egykor a nevét vésték, az időjárás viszontagságaitól megviselten, korhadva dacol az elemekkel.
A színészlegenda sorsa már életének utolsó éveiben is tragikus fordulatokat vett, de úgy tűnik, a nyugalom még a halála után sem adatott meg számára. Mint ismeretes, Szilágyi István élete brutális körülmények között ért véget saját otthonában, és a családi tragédia árnyéka a mai napig rávetül az emlékére is. Felesége, Jolika néni nem sokkal követte őt a másvilágra, fiuk pedig börtönben tölti büntetését, így gyakorlatilag nem maradt senki a közvetlen családból, aki hetente friss virágot hozna, vagy legalább kitépné a sírt elcsúfító gyomokat. A temető csendjében magára hagyott hant felett csak az elszáradt koszorúk maradványai zörögnek a szélben, emlékeztetve az arra járókat a szomorú valóságra.
A rajongók és a szakma képviselői döbbenten figyelik ezt a méltatlan állapotot. Bár korábban felmerült, hogy a színész tisztelői összefognak egy méltó síremlék felállítása érdekében, a jogi és családi akadályok, valamint az anyagi források hiánya miatt a kezdeményezés elhalt. Így maradt a puszta föld és az omladozó fakereszt, amely lassan már csak egy névtelen dombnak tűnik a gondozott parcellák között. Az ember szíve sajdul meg, amikor látja, hogy egy ilyen formátumú művész, aki annyi mosolyt csalt az arcunkra, most ilyen magányban és elhanyagoltságban várja az örökkévalóságot. Vajon tényleg ennyit ér egy legenda emléke, vagy lesz még valaki, aki szívén viseli Lópici Gáspár végső nyughelyének sorsát? A kérdés egyelőre megválaszolatlanul lebeg a temető fái között, miközben a természet könyörtelenül visszaveszi azt a kis darab földet is, ami Szilágyi István neve mellett áll.
