Az ország egyik legszeretettebb énekesnője, Falusi Mariann neve hallatán a legtöbbeknek a vidámság, a páratlan humor és a kirobbanó energia jut eszébe. Ám a csillogó felszín és a harsány kacaj mögött egy olyan mélyen gyökerező fájdalom húzódik meg, amelyről csak ritkán és csak a legfontosabb pillanatokban beszél. Az anyák napja közeledtével Mariann most megnyitotta a szívét, és olyan őszinteséggel vallott az életét meghatározó hiányról, amely minden hallgatót és olvasót könnyekig hatott.
A művésznő sosem titkolta, hogy az életét meghatározó tragédiák és a sors különös fintorai miatt nem adatott meg neki a saját gyermekáldás, ám ez a tény ilyenkor, az édesanyák ünnepén válik számára a leginkább húsba vágóvá. Mariann elárulta, hogy bár a színpadon és a barátai körében teljesnek tűnik az élete, a csendes estéken gyakran elgondolkodik azon, milyen lett volna, ha valaki őt szólítja anyának. Az interjú során a hangja megcsuklott, amikor felidézte saját édesanyjával való különleges és szoros kapcsolatát, aki számára a mindenséget jelentette, és akinek elvesztése után egy hatalmas űr maradt a szívében.
Mariann elmesélte, hogy az anyák napja számára mindig kettős érzés: egyrészt a hála és az emlékezés ideje, másrészt viszont egyfajta szembesülés azzal a magánnyal, amit egy saját utód hiánya jelent. Beszélt arról a belső vívódásról is, amelyet az évek során vívott meg magával. Próbálta betölteni ezt az űrt a munkával, a közönség szeretetével és a barátokkal, de be kellett látnia, hogy vannak dolgok, amiket semmi sem pótolhat. Mégis, a tőle megszokott bölcsességgel és életszeretettel hozzátette: megtanult együtt élni ezzel a csendes szomorúsággal, és ma már képes mások örömének is tiszta szívből örülni.
A beszélgetés során kitért arra is, hogy a környezetében élő gyermekek és a fiatal tehetségek patronálása során gyakran érez anyai ösztönöket, és ilyenkor próbálja átadni azt a rengeteg szeretetet, ami benne lakozik. Ez a gondoskodás egyfajta gyógyír a lelkének, még ha nem is helyettesíti a vér szerinti köteléket. Mariann vallomása nemcsak az ő személyes tragédiájáról szól, hanem mindazokról az nőkről, akik hasonló cipőben járnak, és akik számára ez az ünnep nemcsak virágcsokrokról, hanem az elfojtott sóhajokról is szól. Az énekesnő őszintesége erejével most is bizonyította, hogy a legnagyobb sztárok is esendő emberek, akiket ugyanúgy mardos a hiány, mint bárki mást.
