A magyar zenei élet egyik legnépszerűbb énekese, Kökény Attila és felesége, Aranka már több mint két évtizede alkotnak egy párt, ám a csillogó felszín alatt olyan viharok dúltak, amelyeket csak a legerősebb kötelékek élnek túl. Az énekes most őszintén vallott arról, hogy kapcsolatuk korántsem volt mindig olyan idilli, mint amilyennek a vörös szőnyeges eseményeken tűnt. A zenész és felesége huszonöt évvel ezelőtt kötötték össze az életüket, de az útjukat súlyos hűtlenségek, fájdalmas felismerések és majdnem végzetes szakítások szegélyezték. Attila nem szépítette a múltat: elismerte, hogy az évek során többször is megingott a hűsége, és volt idő, amikor a kísértés erősebbnek bizonyult a házastársi fogadalomnál.
A dráma mélységét jól jelzi, hogy nem csupán futó kalandokról volt szó, hanem olyan érzelmi válságokról, amelyek alapjaiban rengették meg Aranka bizalmát. Az asszony, aki a kezdetektől fogva támogatta férje karrierjét, kénytelen volt szembenézni a legrosszabbal: a tudattal, hogy férje más nők karjaiban keresett vigaszt. A feszültség végül odáig fajult, hogy Aranka többször is úgy döntött, nincs tovább, és összepakolva gyermekeiket, elhagyta a közös otthont. Ezek a pillanatok voltak Kökény Attila életének legmélyebb pontjai, amikor a lakás csendje és a család hiánya rákényszerítette, hogy elszámoljon a tetteivel.
Az énekes elmesélte, hogy minden egyes alkalommal, amikor Aranka elment, egy darab tört ki a szívéből, de a felismerés, hogy elveszítheti élete szerelmét, végül mindig visszaterelte a helyes útra. A megbocsátás azonban nem ment egyik napról a másikra. Aranka részéről emberfeletti erőre és türelemre volt szükség ahhoz, hogy a sokadik csalódás után is adjon még egy utolsó esélyt. Attila szerint a felesége bölcsessége és a család szentsége iránti elkötelezettsége mentette meg őket a végleges válástól. Az énekes hálásan emlékszik vissza arra, hogy felesége képes volt túllépni a büszkeségén és a fájdalmán a közös jövőjük érdekében.
Ma már, nagyszülőkként, egészen más perspektívából látják a múltat. Attila kijelentette, hogy a vad és fegyelmezetlen éveknek végleg vége szakadt. Az unokák érkezése és az évek súlya megfontoltabbá tette az énekest, aki ma már el sem tudná képzelni az életét Aranka nélkül. Azt mondja, a legnagyobb lecke, amit megtanult, az az, hogy a hűség nem egy állapot, hanem egy napi szintű döntés. Bár a sebek talán soha nem gyógyulnak be teljesen, a köztük lévő szeretet és a közösen átvészelt nehézségek mostanra olyan páncélt vontak a házasságuk köré, amelyet már semmilyen külső csábítás nem tud áttörni. Az énekes őszinte vallomása sokakat meglepett, de egyben reményt is adhat azoknak, akik hasonló cipőben járnak: van élet a megcsalás után is, ha mindkét fél akarja a változást.
