Kovács Dóra élete gyökeres fordulatot vett, és a csillogó stúdiók világa helyett egy egészen másfajta, kimerítőbb terepen próbálta ki magát az utóbbi időben. Az Éjjel-Nappal Budapest egykori közönségkedvence, aki hosszú éveken át a képernyőn keresztül formálta a hazai bulváréletet, most egy csendes, kolozsvári egyetemi épület falai között küzdött meg a saját határaival. A televíziós műsorvezető mögött elképesztően megterhelő, feszültséggel teli időszak áll, hiszen az elmúlt napokban fejezte be az összes nehéz vizsgáját a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem pszichológia karán.
A bezárkózás, a könyvek feletti éjszakázás és a folyamatos megfelelési kényszer végül meghozta a gyümölcsét, de a megkönnyebbülés pillanata furcsa, szívszorító ürességet hozott a sztár mindennapjaiba. Dóra a közösségi oldalán, a rajongói előtt teljesen őszintén vallott arról a belső viharról, ami a vizsgaidőszak lezárultával rászakadt. Úgy érezte, mintha egy hatalmas súly gördült volna le a válláról, ám a hirtelen jött csendben ott ült egy kicsit magányosan, üresen, miközben próbálta lélekben feldolgozni az elmúlt hónapok elképesztő tempóját és a vele történt rengeteg változást. Felidézte azt az időszakot is, amikor pontosan egy évvel ezelőtt még a felvételi miatt szorongott, idegesen lapozgatva a jegyzeteket, fogalma sem volt arról, mit hoz majd számára ez az ismeretlen, új esztendő.
A valóságshow-k világából ismert híresség felnőtt fejjel, érett gondolkodással ült vissza az iskolapadba, amivel komoly példát akart mutatni a követőinek. Be akarta bizonyítani, hogy egyáltalán nem ciki, sőt, rendkívül tiszteletreméltó dolog felnőttként, a mindennapi hajtás és a munka mellett képezni magunkat. Dóra levelező tagozaton kezdte meg a tanulmányait, ami a gyakorlatban komoly áldozatokkal járt: havonta egy teljes hétvégét kellett Kolozsváron töltenie, ahol péntektől egészen vasárnapig, reggeltől estig tartottak a kimerítő előadások és szemináriumok.
A feszített tempó, a munka és a tanulás közötti egyensúlyozás végül óriási sikert hozott a műsorvezetőnek. Kitartása olyannyira kifizetődött, hogy a jövő tanévet már ösztöndíjas hallgatóként folytathatja, ami hatalmas elismerés a felsőoktatásban. Dóra elárulta, hogy rengeteget tanult az elmúlt időszakban, számtalan új élménnyel gazdagodott, és kapott egy olyan különleges belső szemüveget, amin keresztül most már teljesen másképp látja a külvilágot, az emberi kapcsolatokat és saját magát is. A tanulás során döbbent rá igazán, mennyire végletesen maximalista személyiség, és hogy mekkora lelki feltöltődést jelent számára az, hogy végre olyasmivel foglalkozhat, ami igazán érdekli. Egyetlen dolgot érez néha fájónak: sajnálja, hogy ennyi időnek kellett eltelnie, mire megtalálta azt az életutat, ami valójában az övé, de úgy véli, talán pontosan a hosszú keresgélés miatt tudja most ennyire értékelni és becsülni ezt az elért sikert.
