Közvetlenül a tárgyalóterem ajtaja előtt, a feszültségtől vibráló levegőben dől el a teljesen sarokba szorított, viharvert sorsú színművész jövője. Molnár Gusztáv rendkívül feldúltan, láthatóan komoly belső csatákat vívva érkezett meg a Gödöllői Járásbíróság rideg és komor épületébe, ahol a levegőben már szinte tapintani lehetett a végkifejlet közelségét. Minden jel arra mutat ugyanis, hogy a mai napon végre megszületik a végső, mindent eldöntő ítélet a kiskorú veszélyeztetésének súlyos bűntettével vádolt színész rendkívül szövevényes és érzelmileg megterhelő ügyében.
A bíróság folyosóin az órák múlásával csak fokozódott az idegesség. Bár a hivatalos menetrend szerint pontosan reggel kilenc órára tűzték ki a kezdést, és a tárgyalás minden érintettje katonás fegyelemmel meg is jelent a helyszínen, a sors mégis közbeszólt. Molnár Gusztáv már egy jó fél órával a kezdési időpont előtt megérkezett a bíróságra, és a jelenlévők szerint nagyságrendekkel feszültebbnek, zaklatottabbnak tűnt, mint a bő két héttel korábbi meghallgatásán. Dr. Turi Barnabás bíró ugyan határozottan kijelentette az előkészületek során, hogy a mai napon mindenképpen szeretne pontot tenni az ügy végére és ítéletet hirdetni, a kezdés pillanatait egy hirtelen fellépő, váratlan informatikai probléma hátráltatta. A kényszerű várakozás gyötrelmes perceiben a színész és jogi képviselője a folyosó egyik csendesebb szegletébe húzódva, mélyen egymás szavába vágva egyeztették az utolsó védelmi stratégiát.
A mostani tárgyalássorozat előzményei egészen elképesztőek és drámaiak. Idén február közepén valóságos bombaként robbant a hír, amikor a napsütötte Ciprusról gyanútlanul hazatérő Molnár Gusztávot a repülőtéren azonnal egyenruhás rendőrök fogadták. A hatóság emberei nem teketóriáztak, a helyszínen azonnal megbilincselték a megdöbbent művészt, majd rabszállító autóval egyenesen a Gödöllői Járásbíróságra szállították őt, hogy hivatalosan is átvegyen egy kulcsfontosságú bírósági határozatot. Mint később kiderült, a rendőrség alig három nappal a leszállása előtt országos elfogatóparancsot adott ki ellene kiskorú veszélyeztetése miatt. A színész később egy nyilvános videóban próbálta tisztázni a helyzetet, azt állítva, hogy a hivatalos iratokat egy korábbi, már nem élő lakcímére postázták, és az elektronikus Ügyfélkapu rendszerén keresztül sem kapott semmiféle értesítést, ezért maradt el a dokumentumok átvétele.
A rendőri intézkedés keménysége ellenére a színész utólag hálásan emlékezett vissza az egyenruhásokra, akik elmondása szerint végig emberségesen bántak vele, sőt, még elnézést is kértek a bilincs használatáért, jelezve, hogy a protokoll szerint addig nem vehetik le róla a vasat, amíg a bíró arra engedélyt nem ad. A kényszerű fordulat után a művésznek március végén ismét meg kellett jelennie a hatóságok előtt. Az akkori előkészítő ülésen azonban Molnár Gusztáv határozottan megtagadta a bűnösség elismerését, így az eljárás kénytelen volt a klasszikus, tanúmeghallgatásokkal tarkított bírósági tárgyalás útjára lépni.
A tárgyalóteremben korábban elhangzott vallomások és részletek mélyen megrázták a közvéleményt. Június elején maga a színész is megtörten, kendőzetlen őszinteséggel idézte fel a múlt azon sötét pillanatait, amelyeket a mai napig képtelen feldolgozni. A saját bevallása szerint egy szörnyű családi vita hevében lekevert egy pofont a kisfiának, amit azóta is mélyen szégyell a lelkében. Elmondása szerint a mai napig bűntudat gyötri amiatt is, hogy az autó hátsó ülésén ülve, a gyermeke anyját nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szidta, miközben a kisfiú combját szorította. Az emlékei szerint csupán oda akart bújni a gyermekéhez a kocsiban, de a kisfiú ezt mereven elutasította, és kétségbeesetten próbálta magától eltolni az apját.
Ez a drámai családi törés olyan mély nyomokat hagyott, hogy a színész és fia, Benedek már két hosszú éve egyáltalán nem beszélnek egymással. Molnár Gusztáv utoljára egy rideg e-mailben próbált érdeklődni a gyermeke hogyléte felől. A művész könnyeivel küszködve ismerte el, hogy a fia elviselhetetlenül hiányzik a mindennapjaiból, és mostani életét teljesen annak rendeli alá, hogy a gyermek egyszer talán képes legyen megbocsátani, és visszataláljon hozzá.
A hivatalos ügyészi vádirat azonban sokkal ridegebb és sötétebb képet fest az elmúlt évek eseményeiről, mint a színész bűnbánó emlékezése. A hatóságok szerint a kisfiú még 2012 végén született a színész és korábbi élettársa kapcsolatából. A pár életközössége néhány évvel később végleg zátonyra futott, a gyermek pedig az édesanyjával maradt. Bár a bíróság pontosan szabályozta a láthatási jogokat, a vádirat szerint 2019 után a gyermek és az apa kapcsolata végzetesen megromlott, aminek hátterében a színész egyre súlyosabbá váló, kontrollálhatatlanná váló alkoholizmusa állt. Rendszeresen előfordult, hogy az édesanyának idő előtt kényszerűen haza kellett menekítenie a kisfiút a láthatásokról, mert a színész teljesen ittas állapotban agresszíven, minősíthetetlen hangnemben és trágár szavakkal támadt a saját családjára.
A vád szerint a helyzet egy nyári rendezvényről hazafelé tartva eszkalálódott végleg. A színész a kocsiban teljesen kiütötte magát az italtól, és tehetetlenül rádőlt a gyerekülésben szorongó fiára. Amikor a gyermek megpróbálta eltolni magától a nehéz testet, a hirtelen felébredő apa dührohamot kapott, és többször megütötte a kisfiút. A kocsiban ülő akkori feleség ekkor kétségbeesetten tárcsázta az anyát, akinek a kisfiú zokogva mesélte el a telefonba a történteket. A vádhatóság szerint a színész ezzel a gátlástalan és agresszív viselkedésével súlyosan, hosszú időre veszélyeztette saját gyermeke érzelmi, értelmi és erkölcsi fejlődését, amiért most a törvény előtt kell felelnie.
