Mély, lesújtó fájdalom és pótolhatatlan űr maradt a hazai kulturális életben, miután kilencvenkét éves korában, csendesen elhunyt a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Munkácsy Mihály-díjas ikonikus szobrászművész, Németh János. A legendás alkotó halálának megrázó hírét a Magyar Művészeti Akadémia tette közzé, mély megrendüléssel tudatva a nyilvánossággal, hogy a magyar képzőművészet egyik legmeghatározóbb, korszakos alakja távozott az élők sorából. Németh János nemcsak a szakma, hanem az egész ország számára egy olyan kulturális bástya volt, akinek egyedi stílusa, monumentális kerámiaszobrai és jellegzetes domborművei örökre beírták magukat a magyar művészettörténet aranyoldalaira.
A zalaegerszegi születésű zseni egész életében elszakíthatatlanul kötődött a szülőföldjéhez, a göcseji dombokhoz és a somogyi tájhoz, amelyekből mindvégig merítette a kifogyhatatlan inspirációt a monumentális és finom munkáihoz. Az általa teremtett, agyagból megformált világban a népi hagyományok, a vallási motívumok és a tiszta emberi érzelmek találkoztak egymással, olyan egyedi és összetéveszthetetlen formában, amelyet a szakma és a nagyközönség egyaránt csodált. Pályafutása során számtalan köztéri alkotást hagyott az utókorra, amelyek országszerte épületek falait, tereket és intézményeket díszítenek, hirdetve az ő elképesztő tehetségét, alázatát és a művészet iránti mindent elsöprő imádatát.
A környezetében élők, barátai és kollégái szerint Németh János az utolsó pillanatokig egy rendkívül szerény, végtelenül kedves és mélyen intellektuális ember maradt, aki a legmagasabb állami és szakmai kitüntetések birtokában is közvetlen tudott maradni mindenkivel. Nemcsak a saját műtermében alkotott fáradhatatlanul, hanem generációk számára mutatott utat, tanított és adott át olyan szellemi örökséget, amelyet ma is fiatal művészek százai követnek. Az elismerései, köztük a legrangosabb Kossuth-díj, mind-mind bizonyítékai annak a páratlan és utánozhatatlan életműnek, amelyet az évtizedek során, kitartó, kemény és alázatos munkával épített fel.
A gyászhír hallatán a művészvilág egy emberként borult gyászba, a közösségi oldalakat pedig elárasztották a megemlékező sorok és a tiszteletadás legmélyebb kifejezései. Németh János távozásával egy olyan korszak zárult le a magyar szobrászatban, amelyet senki más nem tud majd pótolni. Temetéséről és a végső búcsúztatásáról a Magyar Művészeti Akadémia a családdal egyeztetve a későbbiekben ad részletes tájékoztatást, addig is a hozzátartozók a legnagyobb csendben és meghittségben szeretnének gyászolni, miközben az ország egy igazi zsenit, a nemzet kiemelkedő művészét gyászolja.
