Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatta a hazai kulturális élet, hogy életének kilencvenedik évében örökre lehunyta szemét Lőte Attila, a Jászai Mari-díjas érdemes művész. A hírt a Madách Színház közössége erősítette meg, amely intézményhez a színészóriást évtizedeken átívelő, elszakíthatatlan kötelék fűzte. Egy olyan korszak zárult le halálával, amelynek ő nem csupán tanúja, hanem egyik legmeghatározóbb alakja is volt a magyar színpadokon és a mozivásznon egyaránt.
Lőte Attila neve összefonódott a minőségi színjátszással és azzal az eleganciával, amely ma már ritka kincs a művészvilágban. Szegeden született 1934-ben, és már fiatalon elkötelezte magát Thália szolgálatában. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után, 1957-ben Debrecenben kezdte pályafutását, de a sors hamar Budapestre, a Madách Színház falai közé vezérelte. 1959-től kezdve szinte otthonának tekintette a teátrumot, ahol generációk nőttek fel az ő játékán, és ahol olyan kollégákkal dolgozhatott együtt, akikkel közösen írták meg a magyar színháztörténet aranyoldalait.
Nemcsak a színpadon, hanem a filmek világában is maradandót alkotott. Emlékezetes alakításai között tartják számon az Édes Anna, a Vasvirág, vagy éppen az Oldás és kötés című alkotásokat. Hangja és tartása minden szerepében tekintélyt parancsolt, mégis megőrizte azt a közvetlenséget, ami miatt a közönség az egyik legkedveltebb művészként tartotta számon. Pályafutása során számos elismeréssel tüntették ki: 1974-ben kapta meg a Jászai Mari-díjat, majd 2013-ban az Érdemes Művész címet is kiérdemelte, elismerve ezzel azt a hatalmas alázatot és munkát, amit a magyar kultúráért tett.
A színész halála pótolhatatlan űrt hagy maga után. A Madách Színház saját halottjának tekinti a művészt, akinek emlékét a nézők tapsa és a kollégák szeretete őrzi tovább. A színház folyosóin most csend honol, de Lőte Attila szellemisége, az a finom és intellektuális játékstílus, amelyet képviselt, örökre ott marad a deszkák között. Barátai és tisztelői egy emberként gyászolják a férfit, aki kilencven évig méltósággal és tehetséggel szolgálta a művészetet. Nyugodjon békében.
