Két év telt el azóta, hogy a magyar színjátszás egyik legnagyobb alakja, a Nemzet Színésze, Tordy Géza örökre lehunyta a szemét. Bár a közönség számára ő volt a megkérdőjelezhetetlen ikon, a lánya, Anna számára az űr, amit maga után hagyott, az idő múlásával sem lesz kisebb – csak átalakul. Anna most, az évforduló közeledtével érezte úgy, hogy képes beszélni arról a mély fájdalomról és azokra a különleges emlékekre, amelyeket édesapja hagyott rá örökségül. A gyász feldolgozása hosszú és rögös út volt számára, hiszen sokáig egyetlen szót sem tudott kiejteni a veszteségről anélkül, hogy el ne csuklott volna a hangja.
A kapcsolatuk nem volt mindennapi, Anna őszintén bevallotta, hogy édesapja „nem volt mintaapa”, de annál inkább vált „mintanagypapává” az élete utolsó szakaszában. A gyerekkorát meghatározta a szülei különös viszonya: hol együtt, hol külön éltek, így a klasszikus apa-lánya kötelék csak felnőttkorára érett be igazán. Anna emlékeiben mégis élesen élnek a tihanyi nyaralások, a közös pillanatok, amikor az ünnepelt színész teljesen levetkőzte a szerepeit, és csak az édesapa maradt. Különös és egyben megható gesztus, hogy Anna ma már ugyanazokat a mozdulatokat teszi a Farkasréti temetőben, mint amiket egykor az apjától látott: ugyanúgy simogatja meg a sírkövet, ahogy Tordy Géza tette a szülei nyughelyénél.
Az utolsó napok emléke különösen fájdalmas. Anna felidézte azt az utolsó közös napot, amikor édesapja náluk vendégeskedett Gödön. Annak ellenére, hogy a színész már súlyos beteg volt és nehezen mozgott, hihetetlen türelemmel és szeretettel foglalkozott az unokáival – egész nap a földön ült mellettük, rajzolt és mesélt nekik. Aznap este, amikor Tordy elindult haza, Anna megérzett valamit. Bár az apja ragaszkodott a vonathoz, a lánya felment vele a szerelvényre, megfogta a kezét, és mintegy utolsó kísérletként kérte, hadd vigye orvoshoz. A színész, aki egész életében makacs volt és hadilábon állt a gyógyszerekkel, akkor az egyszer rábólintott. Két nappal később azonban már nem volt segítség.
Tordy Géza május elsején ünnepelné 88. születésnapját. A háza falai között ma is ott vannak a fényképei, Anna pedig minden nap tesz valamit azért, hogy az unokákban is továbbéljen a nagyapa emléke. Megőrizte az illatát is: megvette édesapja kedvenc parfümjét, hogy néha, ha nagyon elönti a hiány, visszaidézhesse azt a biztonságot nyújtó közelséget, amit csak ő jelenthetett számára. Bár a színész gyakran beszélt a halálról, sőt készült is rá, Anna biztosan tudja: az utolsó pillanatig az életet szerette volna még egy kicsit magánál tartani.
