A hazai újságírás és a média világa egy olyan pótolhatatlan, korszakos egyéniséget veszített el, akinek a neve és a munkássága örökre beíródott a szakma nagykönyvébe. Traser László halálhíre derült égből villámcsapásként érte a kollégákat, a pályatársakat és azt a hatalmas olvasóközönséget, amely évtizedeken át követte az ő tűpontos, intellektuális és mindig emberközpontú írásait. A szomorú és megrázó hírt a közvetlen környezete is megerősítette, a gyász fekete fátyla pedig azonnal rátelepedett a szerkesztőségek falaira, ahol az ő szellemi öröksége a mai napig meghatározó zsinórmértéknek számít a mindennapokban.
A döbbenetes és szívszorító részletek szerint a közkedvelt újságíró távozása egy olyan hirtelen és mély űrt hagyott maga után, amelyet szinte képtelenség lesz betölteni a hazai kulturális életben. Traser László nem csupán egy krónikás volt a sok közül, hanem egy olyan igazi, régi vágású tollforgató, aki a hivatását szent küldetésként élte meg, és a háttérben mindig a legmélyebb alázattal fordult a témái felé. A zárt ajtók mögött zajló szakmai vitákban és a szerkesztőségi megbeszéléseken az ő szava mindig döntő súllyal bírt, higgadtsága és hatalmas élettapasztalata pedig számtalan fiatal kollégának jelentett biztos igazodási pontot a feszült határidők és a mindennapi hajtás közepette.
A bennfentesek és a közeli barátok elképesztő megrendültséggel beszélnek az utolsó időszakról, hiszen a művészvilágban és a média berkeiben szinte mindenkit személyes szálak fűztek a legendás zsurnalisztához. A feszültség és a bánat a tetőfokára hágott a gyászhír bejelentése óta, a kollégák pedig egymás után osztják meg a megható és eltitkolt emlékeket arról a rendkívüli emberről, aki a legnehezebb helyzetekben is képes volt megőrizni a méltóságát és a páratlan humorát. Ez a tragikus fordulat újra emlékeztet minket az élet törékenységére, és arra, hogy a legnagyobb formátumú alkotók távozásával egy-egy teljes korszak zárul le végérvényesen a kultúrában.
Miközben a család a legnagyobb diskréció mellett, a nyilvánosság kizárásával igyekszik feldolgozni a feldolgozhatatlant, a szakma gőzerővel készül arra, hogy méltóképpen adózzon Traser László emléke előtt. Az elhunyt újságíró hiánya a szegedi és az országos médiumok folyosóin is húsbavágóan érezhető, a hátrahagyott cikkek, interjúk és szellemi kincsek azonban örökké hirdetni fogják az ő zsenialitását. A megrázó veszteség mély sebeket ejtett a hazai sajtó világán, és a felejthetetlen mester emléke előtt most az egész ország lélegzetvisszafojtva, fejet hajtva tiszteleg az utolsó felvonás után.
